A lényeg az, hogy a blogom megélte az első jubilálását. Nem azt ünneplem, hogy már két hónapja itt lehetek, vagy hogy megéltem a tizenötödik bejegyzésem, - bár mindkettő már magában megérne egy örömtáncot, még ha nem kerek forduló, akkor is -, hanem hogy a látogatók száma elérte az ezret. Nem nagy dolog, számomra mégis sokat jelent. Ez az első blogom, először történik velem hasonló. És mindezt nektek, olvasóknak köszönhetem. Hogy mit éreztem? Boldogságot, büszkeséget. Egy szakács szíve akkor örül, ha jóízűen eszik a főztjét, egy írópalántáé pedig akkor, ha örömöt, kikapcsolódást, egy kis izgalmat, jó szórakozást nyújthat művével.
Ennyi. Nem is szaporítom tovább a szót! :)
Csak még annyi, hogy nagyon-nagyon köszönöm nektek! Mindenkinek, aki eddig itt járt, és kitart mellettem, és azoknak is, akik ezután eljönnek, és segítenek a következő ezresben! :) Hihetetlen jó érzés volt! Remélem, sokszor jubilálhatunk még így együtt ebben is és más dolgokban is!
És itt a kép. Ezt is elhoztam! :)
Köszönöm!
