Aeterna - Sötét szív - Harmadik fejezet 2/1

Na, szóval! Akkor jöjjön az új fejezet Alfonzzal. Hogy miért 2/1? Mert a kéziratban még egyszer ugyanennyi ez a rész, és senkit sem szerettem volna elriasztani egy túl hosszú bejegyzéssel. De ne féljetek, a történet így kettévágva is kerek, és jön majd a másik fele is a fejezetnek. 

Fogadjátok szeretettel! És jó olvasást!  

Jade

Alfonz

Sokat gondolkodtam a mai bejegyzésen. Ez meg is látszik, hisz csütörtökre terveztem, mégis szombat lett belőle. Ezért utólag is elnézéseteket kérem!

Hogy miért rágódtam ennyit rajta? Talán azért, mert Ő róla van szó. Meg többek között egy meglepetést is készítek Nektek, ezért érdemes sűrűbben visszalátogatni ide!

Amint láthattátok, eddig minden rész előtt feltöltöttem egy-két érdekességet arról a szereplőről, akinek szemszögéből látjuk a soron következő fejezetet. Most azonban olyan valaki következne, akiről nem tudok mit mondani. Legalább is elfogultság nélkül semmiképp sem. Ő olyan típus, akit meglátni és szeretni kell, és igazából a regény soraiból megismerni.

Elmondhatnék róla egy-két dolgot, például hogy visszahúzódó, vagy, hogy nem egy Adonisz, és olyanokat is, hogy szereti a háztáji munkát, hogy mogorva, és mindenkit elmar magától, csak ezektől közel sem biztos, hogy jó színben tűnne fel. Pedig egy imádni való alak! Mindig is szerettem róla írni, könnyű volt belehelyezkedni a szemszögébe. Biztos azért, mert közel áll a szívemhez. Nem a felsorolt tulajdonságai miatt, hanem a lelkéért. Alfonz egy roppant nyílszívű figura, aki mindenkiben meglátja a jót, még ha egy csepp szerethető sincs benne. Bár a külseje és az őt ért sérelmek miatt visszahúzódva él, mindig is elvágyott a faluból, ám annál gyávább volt, hogy a kertkapujánál messzebbre merészkedjen. A fiatalkori emlékei elvesztek, mintha kitörölték volna a fejéből, de bízik benne, hogy egy nap fény derül mindenre.  

Megsúgom azt is, de csakis Nektek, hogy egy-két tulajdonságát egy a szívemhez igen közel álló személyről mintáztam. Na nem a felsorolt példákban egyeznek – az túl egyszerű lenne –, másokban, de ezt nem árulom el, maradjon az én titkom.

Szóval Ő Alfonz. Nem véletlenül választottam neki ezt a nevet. Ha megnézitek az Alfonz jelentését, akkor már valamit megtudhattok róla. (Egy kis segítségként: az Alfonz germán eredetű név; jelentése: nemes, készséges, harcra kész.) Na, ilyen ő, egy igazi lovag. De nem csak ezért hívom így. Olyan nevet kerestem neki, ami tovább hangsúlyozza különösségét, különcségét, ami minden nyelven jól hangzik (ne kérdezzétek, hogy miért!), ami a mi világunkhoz köti, és ezzel együtt valóságosabbá teszi (minden szereplőmnek kitalált neve van, csak neki nem), és ami egyszerű. Na, hát ez utóbbi nem igazán jött össze, ám így is elégedett vagyok vele.

Képem sajnos nincs róla, így a fantáziátokra bízom őt. Hogy készül-e valaha róla rajz, nem tudom. Eddig még nem sikerült összeszednem a gondolataim vele kapcsolatban. Ne értsétek félre, látom őt, de eddig még nem voltam képes őt papírra, pontosabban monitorra száműzni. Ő itt él a fejemben. És remélem, hogy a Tietekben is fog egy kicsit, ahogy olvassátok a regényt, ahogy megismeritek őt.

Fogadjátok őt olyan szeretettel, mint amilyennel megálmodtam, és szeressétek legalább feleannyira, mint amennyire én rajongok érte.       

Amit igazán szeret:

– a frissen sült kenyér illatát mindennél jobban szereti

– kertészkedni

– eltervezni a kalandjait, térképet bújni

Amitől fél:

– a külseje miatt újabb sérelmek érik

– hogy egyszer majd fel tudja idézni a fiatal korát, és ott nem talál egy izgalmas emléket sem, hogy fiatalként is ugyanolyan jelentéktelen volt, mint amilyen most 

Jade

Aeterna - Sötét szív - Második fejezet

Érdekességek, háttérinformációk - Gingibera és Ezüstváros

Kedves Olvasóim! 

Ma Gingiberáról hoztam egy rövid bemutatót és mellé egy-két érdekességet a learidákról meg Ezüstvárosról.
Csak, hogy könnyebben és gyorsabban teljen a várakozás a következő fejezetig! :)

Gingibera sok mindenben ellentéte Jilliának. Ő csendes, engedelmes, szerény, talán mindhárom túlságosan is. Sosem tart ki igaza mellett, és az elvárások miatt gyakran kényszerül feladni az álmait is. Habár ő a trónörökös, nem vágyik a királynő rangjára. Sokkal inkább szeretne egy nyugodt, csendes életet, kevesebb elvárással és felelősséggel. Tisztában van azzal is, hogy nem lenne jó uralkodó. Nem elég erős hozzá lélekben, és sosem lenne képes olyan kegyetlen tettekre, mint amilyenekre az anyja igen. 

Jilliát oroszlánként védelmezi, úgy érzi, felelősséggel tartozik a húga iránt.

Amit igazán szeret: 

– a mézet minden mennyiségben

– gondolatban előre eljátszani egy-egy beszélgetést. Gyakran utána is sokat agyal, hogy mit kellett volna másképp tenni. A legkedvesebb jelenete, amivel gyakran elképzel, hogy lemond a trónról. 

– repülni – akkor érzi igazán szabadnak magát

Amitől fél:

– hogy egyszer majd királynővé koronázzák

– csalódnia kell azokban, akikbe a bizalmát helyezte

Ezüstvárosról:

A learidák hosszú évezredekkel ezelőtt még egy északi városban, Aqwillonban laktak. Nevének jelentése: Északi fényesség. Magasfüves-rétre csak később vándoroltak el, miután a belső viszályok két csoportra szakították népüket. Akkor még morathok (négyszemű és kecskeszarvú óriások) lakták a rétet. A morathok befogadták őket, és addig, míg az óriások meg nem tértek a fénybe, békességben éltek együtt.

Ezüstvárost ksz.u. (Kettészakadás után) 491-ben alapították – regényben ksz.u. 4891-et írnak. Ifinea, az akkori uralkodónő húga álmodta meg, és építette fel a varázserejével.  

Jade

Aeterna - Sötét szív - Első fejezet

Végre befejeztem a pepecselést! Kitéptem a szöveget a kezemből, nyomtam gyorsan a mentést majd egy bezáró gombot, mielőtt meggondolnám magam, végül megküzdöttem a blogger feltöltőfelületével, de végül ideértem. :) Fogadjátok az első fejezetet olyan szeretettel, mint amilyennel írtam!

Jade

Karakterkép - Jillia

Mielőtt feltölteném az első fejezetet, gondoltam, hozok Nektek egy-két érdekességet a regény szereplőiről vagy épp a világról, amiben játszódik.

Elsőként egy képet szeretnék megmutatni Nektek Jilliáról. Nem saját rajz – azzal még sajnos nem készültem el, igyekszem vele –, de amikor megláttam, rögtön tudtam, hogy az én Jilliámat ábrázolja. És, bár akad rajta egy-két részlet, ami a főszereplőmre nem igaz – mondjuk nem hosszú és hegyes a füle, mint a képen szereplő elf hölgyeménynek, és jóval sötétebb vörös a haja is (egészen sötét, barnás árnyalatú vöröset képzeljetek el) –, ennek ellenére azonnal beleszerettem a képbe.

Jillia édesanyja a királynő, nővére pedig a trónörökös, így számára már kevés figyelem jut. Igazán tüzes, lobbanékony természetű, amikor csak teheti, az édesanyját és az udvartartást bosszantja. Felületes kapcsolatokat ápol, hogy senkinek se kelljen őszintén kitárulkoznia. Legbelül tele van félelmekkel, bizonytalansággal, de van benne szelídség és önfeláldozás is a gőgösség mellett.  

Amit igazán szeret:

– a frissen szüretelt eper illatát

– meleg kakaóba kalácsot mártogatni

– átölelni egy fa törzsét

Amitől fél:

– a felelősségtől

– és hogy valaki egyszer az álarca mögé lát 

Jade

A kép Sakimichan munkája és innen származik: http://sakimichan.deviantart.com/art/Silent-Glow-295205158 A szerzői jogok őt illetik!

Fülszöveg

Első bejegyzés - Fülszöveg 

Minden kedves idelátogatót, leendő olvasómat tiszta szívvel üdvözlök a világomban! 

 

Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy összeszedve nem kevés bátorságot, elétek tárjam a történeteimet, alkotásaimat.

Már gyerekkorom óta az egyik legnagyobb szerelmem az írás. Volt úgy, hogy az elmúlt évek alatt másféle művészetek felé is kacsingattam, ám mindig, kisebb-nagyobb kerülőkkel, de visszatértem a történetszövéshez.    

Az agyam folyton pörög, alkot, szükségem van rá, hogy lefoglaljam különböző kreatív tevékenységekkel (gyöngyékszerek, rajz számítógépen és papíron is, fotózás, ólomüvegezés), de a legnagyobb szenvedélyem mindig is az írás marad. 

Először egy fülszöveget hoztam Nektek az átírás alatt álló fantasy regényemből. Persze sok    

millió más ötlet pihen még a gépemen – azt hiszem, egy élet is kevés lenne, hogy mindet megírjam –, de ez a történet a kedvencem. A hosszú évek alatt, mióta együtt élek ezekkel a szereplőkkel és ezzel a világgal, alaposan a szívemhez nőttek. Szóval, nézzétek el nekem, ha kicsit elfogult és érzelgős vagyok velük kapcsolatban.

Fogadjátok olyan szeretettel őket, mint amilyennel én írtam! 

Jade

A regény címe: Aeterna – Sötét szív

Jillia hercegnő mindig is igazi bajkeverő volt. A királyi udvarban élők sosem kedvelték, pedig legnagyobb titkát még nem is ismerik: hosszú évezredek óta ő az első learida, aki képes ismét varázsolni. Ám felelőtlensége végül elnyeri méltó büntetését, saját épségét és létezésük titkát is veszélyeztetve messzire kerül otthonától. Segítségére nem egy daliás herceg, de még csak nem is egy közrendbeli learida siet, hanem Alfonz, egy félig ember, félig állat testű, csúnya és visszahúzódó teknősbéka.

A világ felbolydult, a Briyedát formáló, ősi erők mozgásba lendülnek, közeledik a végső harc. Testet ölt a Fény szolgája és az Árnyék kiválasztottja is, hogy megküzdjenek a hatalmat jelentő erők birtoklásáért. Jillia a biztonságot nyújtó erdőn kívül az események sodrásába kerül, és rá kell döbbennie, hogy döntéseivel, tetteivel nem csak a saját életére, hanem egész Briyeda sorsára hatással van.    

     

Hazugság, árulás, intrika, valóban ezzel a jár a hatalom? Vagy őszinte elfogadással, szeretettel meg lehet menteni egy egész világot?

Tetteink tesznek minket jókká vagy gonoszakká, nem az, hogy kinek születtünk.