Alfonz

Sokat gondolkodtam a mai bejegyzésen. Ez meg is látszik, hisz csütörtökre terveztem, mégis szombat lett belőle. Ezért utólag is elnézéseteket kérem!

Hogy miért rágódtam ennyit rajta? Talán azért, mert Ő róla van szó. Meg többek között egy meglepetést is készítek Nektek, ezért érdemes sűrűbben visszalátogatni ide!

Amint láthattátok, eddig minden rész előtt feltöltöttem egy-két érdekességet arról a szereplőről, akinek szemszögéből látjuk a soron következő fejezetet. Most azonban olyan valaki következne, akiről nem tudok mit mondani. Legalább is elfogultság nélkül semmiképp sem. Ő olyan típus, akit meglátni és szeretni kell, és igazából a regény soraiból megismerni.

Elmondhatnék róla egy-két dolgot, például hogy visszahúzódó, vagy, hogy nem egy Adonisz, és olyanokat is, hogy szereti a háztáji munkát, hogy mogorva, és mindenkit elmar magától, csak ezektől közel sem biztos, hogy jó színben tűnne fel. Pedig egy imádni való alak! Mindig is szerettem róla írni, könnyű volt belehelyezkedni a szemszögébe. Biztos azért, mert közel áll a szívemhez. Nem a felsorolt tulajdonságai miatt, hanem a lelkéért. Alfonz egy roppant nyílszívű figura, aki mindenkiben meglátja a jót, még ha egy csepp szerethető sincs benne. Bár a külseje és az őt ért sérelmek miatt visszahúzódva él, mindig is elvágyott a faluból, ám annál gyávább volt, hogy a kertkapujánál messzebbre merészkedjen. A fiatalkori emlékei elvesztek, mintha kitörölték volna a fejéből, de bízik benne, hogy egy nap fény derül mindenre.  

Megsúgom azt is, de csakis Nektek, hogy egy-két tulajdonságát egy a szívemhez igen közel álló személyről mintáztam. Na nem a felsorolt példákban egyeznek – az túl egyszerű lenne –, másokban, de ezt nem árulom el, maradjon az én titkom.

Szóval Ő Alfonz. Nem véletlenül választottam neki ezt a nevet. Ha megnézitek az Alfonz jelentését, akkor már valamit megtudhattok róla. (Egy kis segítségként: az Alfonz germán eredetű név; jelentése: nemes, készséges, harcra kész.) Na, ilyen ő, egy igazi lovag. De nem csak ezért hívom így. Olyan nevet kerestem neki, ami tovább hangsúlyozza különösségét, különcségét, ami minden nyelven jól hangzik (ne kérdezzétek, hogy miért!), ami a mi világunkhoz köti, és ezzel együtt valóságosabbá teszi (minden szereplőmnek kitalált neve van, csak neki nem), és ami egyszerű. Na, hát ez utóbbi nem igazán jött össze, ám így is elégedett vagyok vele.

Képem sajnos nincs róla, így a fantáziátokra bízom őt. Hogy készül-e valaha róla rajz, nem tudom. Eddig még nem sikerült összeszednem a gondolataim vele kapcsolatban. Ne értsétek félre, látom őt, de eddig még nem voltam képes őt papírra, pontosabban monitorra száműzni. Ő itt él a fejemben. És remélem, hogy a Tietekben is fog egy kicsit, ahogy olvassátok a regényt, ahogy megismeritek őt.

Fogadjátok őt olyan szeretettel, mint amilyennel megálmodtam, és szeressétek legalább feleannyira, mint amennyire én rajongok érte.       

Amit igazán szeret:

– a frissen sült kenyér illatát mindennél jobban szereti

– kertészkedni

– eltervezni a kalandjait, térképet bújni

Amitől fél:

– a külseje miatt újabb sérelmek érik

– hogy egyszer majd fel tudja idézni a fiatal korát, és ott nem talál egy izgalmas emléket sem, hogy fiatalként is ugyanolyan jelentéktelen volt, mint amilyen most 

Jade