Hosszú ideje nem jelentkeztem már új fejezettel,
bejegyzéssel. Ezúton is szeretném elnézéseteket kérni miatta! Nem felejtkeztem
meg rólatok, csak egyszerűen felborult az eddig megszokott kis életem, és még
nem sikerült helyre raknom magamban a kialakult helyzetet. Egyelőre csak a
lelkemet érinti a dolog, de átalakulóban van az egész életem – a testemmel
együtt. Aki volt már hasonló helyzetben, az tudja, miről beszélek.
Nem panaszkodom, mert ez, ami most történik velem maga a
csoda. Csakhogy beleszól az írós éltembe is. Befelé fordulós időszakomat élem,
és az ihlet is hetek óta elkerül. Valószínűleg, legalább is úgy gyanítom, nem
kevés köze van a hasamban növekvő két kis csöppségnek a dologhoz. – Igen,
ketten vannak, nem egy! Ennél bonyolultabb már csak akkor lehetne, ha növelnék a
porontyok számát. Sosem szerettem az egyszerű megoldásokat!
De hogy arról is beszéljek, ami titeket is érint: az új
fejezet! A következő rész nagyjából készen van, mint ahogy a regény is, csak
folyamatosan pofozom, újraírom, átírom, javítom. Az átírással pedig ihlet híján
nem úgy haladok, ahogy a szerettem volna. Olyan írást pedig nem szívesen raknék
elétek, amiben nem vagyok száz százalékig biztos. Úgy érzem, ennyivel tartozom nektek!
Szóval, nem felejtkeztem meg rólatok! Javítom a fejezetet,
igyekszem vele, minden időt kihasználva, amikor a két pocaklakó utódom engedi,
hogy rajtuk kívül másra is gondoljak. Szeretném az új részt záros határidőn
belül kirakni a blogra. Addig is, kérlek titeket, tartsatok ki! És millió
köszönet érte, ha így tesztek!
Míg nem jelentkezem, szépséges tavaszi napokat
kívánok nektek!
Jade