Sokat gondolkodtam a mai bejegyzésen. Ez meg is látszik,
hisz csütörtökre terveztem, mégis szombat lett belőle. Ezért utólag is
elnézéseteket kérem!
Hogy miért rágódtam ennyit rajta? Talán azért, mert Ő róla van szó. Meg többek között egy
meglepetést is készítek Nektek, ezért érdemes sűrűbben visszalátogatni ide!
Amint láthattátok, eddig minden rész előtt feltöltöttem
egy-két érdekességet arról a szereplőről, akinek szemszögéből látjuk a soron
következő fejezetet. Most azonban olyan valaki következne, akiről nem tudok mit
mondani. Legalább is elfogultság nélkül semmiképp sem. Ő olyan típus, akit
meglátni és szeretni kell, és igazából a regény soraiból megismerni.
Elmondhatnék róla egy-két dolgot, például hogy visszahúzódó,
vagy, hogy nem egy Adonisz, és olyanokat is, hogy szereti a háztáji munkát,
hogy mogorva, és mindenkit elmar magától, csak ezektől közel sem biztos, hogy jó
színben tűnne fel. Pedig egy imádni való alak! Mindig is szerettem róla írni,
könnyű volt belehelyezkedni a szemszögébe. Biztos azért, mert közel áll a
szívemhez. Nem a felsorolt tulajdonságai miatt, hanem a lelkéért. Alfonz egy
roppant nyílszívű figura, aki mindenkiben meglátja a jót, még ha egy csepp
szerethető sincs benne. Bár a külseje és az őt ért sérelmek miatt visszahúzódva
él, mindig is elvágyott a faluból, ám annál gyávább volt, hogy a kertkapujánál
messzebbre merészkedjen. A fiatalkori emlékei elvesztek, mintha kitörölték
volna a fejéből, de bízik benne, hogy egy nap fény derül mindenre.
Megsúgom azt is, de csakis Nektek, hogy egy-két
tulajdonságát egy a szívemhez igen közel álló személyről mintáztam. Na nem a
felsorolt példákban egyeznek – az túl egyszerű lenne –, másokban, de ezt nem
árulom el, maradjon az én titkom.
Szóval Ő Alfonz.
Nem véletlenül választottam neki ezt a nevet. Ha megnézitek az Alfonz
jelentését, akkor már valamit megtudhattok róla. (Egy kis segítségként: az Alfonz
germán eredetű név; jelentése: nemes, készséges, harcra kész.)
Na, ilyen ő, egy igazi lovag. De nem csak ezért hívom így. Olyan nevet kerestem
neki, ami tovább hangsúlyozza különösségét, különcségét, ami minden nyelven jól
hangzik (ne kérdezzétek, hogy miért!), ami a mi világunkhoz köti, és ezzel
együtt valóságosabbá teszi (minden szereplőmnek kitalált neve van, csak neki
nem), és ami egyszerű. Na, hát ez utóbbi nem igazán jött össze, ám így is
elégedett vagyok vele.
Képem sajnos nincs róla, így a fantáziátokra bízom őt. Hogy
készül-e valaha róla rajz, nem tudom. Eddig még nem sikerült összeszednem a
gondolataim vele kapcsolatban. Ne értsétek félre, látom őt, de eddig még nem
voltam képes őt papírra, pontosabban monitorra száműzni. Ő itt él a fejemben.
És remélem, hogy a Tietekben is fog egy kicsit, ahogy olvassátok a regényt,
ahogy megismeritek őt.
Fogadjátok őt olyan szeretettel, mint amilyennel
megálmodtam, és szeressétek legalább feleannyira, mint amennyire én rajongok
érte.
Amit igazán szeret:
–
a frissen sült kenyér illatát mindennél jobban szereti
–
kertészkedni
–
eltervezni a kalandjait, térképet bújni
Amitől fél:
–
a külseje miatt újabb sérelmek érik
–
hogy egyszer majd fel tudja idézni a fiatal korát, és ott nem talál egy
izgalmas emléket sem, hogy fiatalként is ugyanolyan jelentéktelen volt, mint
amilyen most
Jade